granturizmó!

Les Culottes Longues, azaz hosszúgatyás a neve Lyonban, a gasztronómia fővárosában található egyik Bouchonban, azaz kisvendéglőben. Amit a helyről, a séfről és az egész műfajról tudni érdemes, Chili & Vanília részletesen leírta, így inkább csak néhány fotóval, illetve a saját szemszögemmel egészítem ki.

Az a bizonyos hosszúgatya

És aki viseli, David Cano, a séf

Les Culottes Longues kívülről

és belülről

Ez itt már a Vacsora: feketeolajbogyó fagyi, nyers sonka, parmezán ropogós és sült zöldségtatár

A kör alakú kenyér

Meleg előétel: osztriga aszpikban folyami rákokkal és vadsprágával

Rostélyos (éppen csak megsütve) Saint Marcellin mártással

Flan

Az egész vacsora fantasztikus volt, az ételek minősége miatt is, de a fantasztius hangulat miatt is, ami ezekre a kisvendéglőkre eleve jellemző, itt nem kínos átkiabálni a szomszéd asztalhoz, hogy mi az, amit esznek, sőt, még az is megesik néha, hogy bele akarnak kóstolni az ételünkbe, ha túlságosan jól néz ki. 

 Ma indul a Bocuse d'Or, a legrangosabb nemzetközi szakácsverseny európai döntője, benne egy magyar versenyzővel, Kostyál Gáborral. Természetesen részletes tudósítást csinálok majd a versenyről is, de előtte egy kis tegnapi ráhangolódás a versenynek otthont adó városra, Genfre.

A kerítés igenis kolbászból van: 

Egy szimpla tömbházas környéken a parkban mit találtunk? Medencét a népnek. És a szomszéd parkban is van egy...

Téli (és nem túl forró nyári) esték kötelező svájci kiegészítője: a sajtfondü. Borzasztóan egyszerű étel, mégis komoly élmény.

A sajtfondü kötelező kísérője valamilyen helyi, finom, száraz fehérbor, ez itt épp egy sauvignon blanc

A fondüevés végig nagy élmény, de az igazi jutalom a legvégére marad, a német területeken Unterhose, azaz alsógatya néven futó, az edény aljára rásült sajtréteg felkapargatásával teljesedik be a vacsi.

A versenyzők ma már reggel hattól a helyszínen izzadnak, de a közönség számára csak koras délután lesz majd látható ennek eredménye. Hajrá!

Egy kis "adatgyűjtés" következik, hamarosan repülőre szállok, hogy Genf városát és konyháját vegyem alaposabban szemügyre, utána a francia gasztronómia egyik fellegvára, Lyon következik, majd a kalóriák megfelelő elégetése érdekében Dachstein, Ausztria, hegyi kalandokkal.

Persze útközben is jelentkezem majd.

 Sok furcsaságot lehet tapasztalni Japánban, ami mellesleg az egyik kedvenc országom (erről majd egy másik alkalommal bővebben), de talán az egyik legfurcsább dolog nyugatiak (értsd: Japántól nyugatra, azaz végre mi kelet-európaiak is nyugatiak vagyunk valahol) számára a kapszulahotel intézménye.

két szinten sorakoznak a "koporsók"

a 175-ös cella lett az enyém

a felső szomszéd még nem ért haza

Mindenképpen ki akartam próbálni a dolgot, mert általában hajlamosak vagyunk távolról egészen tévesen megítélni a dolgokat, már csak emiatt is érdemes sokat utazni.

Nagoyában sikerült végül egy kellemesnek tűnő kapszulahotelt kifogni. Előzetesen biztos voltam benne, hogy egy ilyen helyen a lehető legspártaibb körülmények között, éppen csak egy éjszakára elviselhető módon tudja meghúzni magát az ember. Ehhez képest egy toronyház negyedik emeletén (megtalálni mondjuk nem volt könnyű, mivel egy darab angol felirat sem volt) kedves recepciós fogadott, és egész jó angolsággal elmagyarázta a szabályokat. Egy uszodához hasonlóan egyből egy öltözőbe kell menni, és átvenni az ő általuk kínált pizsamát, minden saját cucc, táska itt marad a szekrényben, biztonságban. Minden tiszta és kulturált, mmint Japánban minden. De az igazi meglepetés ezután jött: tágas közösségi terek fogadtak, fürdő, tévészoba fekvő fotelekkel, ingyen internet és sok egyéb luxus. Szóval távolról sem minimalista megoldásról van szó.

És hogy milyen volt az éjszaka? Semmi extra, teljesen rendben volt, persze kicsit zajosabb, mint egy saját szoba hiszen csak függönyök "zárják le" a szobákat, de még mindig ezerszer kellemesebb és intimebb, mint egy diákszálló  vagy hostel hálóterme. És kifejezetten kényelmesen elfértem benne, pedig igencsak meghaladom az átlagos szigetlakó méreteit.

A tévéhez egyébként egy darab kapcsoló volt csak: be vagy ki lehetett kapcsolni. A műsor pedig... Fekete-fehér pornó a nyolcvanas évekből.

Létezik egyébként kifejezetten modern változat is: 9hours.jp

A hétvégén irány Svájc, bár ezúttal csak egy kis városlátogatás lesz, ugyanis Genfben rendezik meg a Bocuse d'Or szakácsverseny európai selejtezőjét, ahol Kostyál Gábor képviseli a magyar színeket. Maga Genf is egy varázslatos város, lesz is majd beszámoló róla, de azért, ha az embernek Svájc jut az eszébe, akkor -közvetlenül az órák, pontos vonatok és a csokoládé után- egyből a hegyek ugranak be.

A kivételes természeti adottságokkal rendelkező ország nem üldögél a babérjain, a fantasztikus domborzati viszonyokhoz mindent hozzáadnak, ami azok maximális élvezetéhez és fenntartásához csak elképzelhető.

Zermattban, a Toblerone csoki logóját ihlető Matterhorn lábánál, például nem közlekedhet semmilyen robbanómotoros jármű. Szinte minden turista vonattal érkezik ide emiatt, a pályaudvaron a hotelek hordárai elektromos minibuszokkal várják a szállóvendégeket. Persze amilyen gyönyörű útvonalakon, és amilyen fantasztikus komfortot nyújtó vonatok járnak itt, nem is jut eszébe senkinek, hogy van annál jobb megoldás.

 A vasútvonalak királya a kizárólag panorámakocsikkal közlekedő Glacier Express, azaz a Gleccserexpressz, amit a világ leglassabb gyorsvonatának is szoktak becézni. Itt nem is igény a gyorsaság, hiszen a gyönyörű tájak, szurdokok, viaduktok, folyóvölgyek és hegyhágók között -iszonyatosan halkan- zakatoló vonatban minden perc élmény. Az első osztályon saját ülőhelyünkön szolgálnak fel több fogásos meleg ebédet, de a két legfontosabb védjegy bárhol elérhető: a gyakori emelkedők miatt ferde talpú borospohárban felszolgált borok, és a magasból adagolt röviditalok. Egész évben közlekedik Zermatt és St. Moritz között, nyáron a szintén Gyönyörű Davos felé is kitérőt tesz. Télen már sikerült egyszer utaznom vele, de állítólag minden évszakban érdemes egyszer kipróbálni, mindig más arcát mutatja.

Egy kis kiegészítés: árak (43-88 euró) és egy másik, nem kevésbé gyönyörű vonat, a Bernina Express.