A hétvégén irány Svájc, bár ezúttal csak egy kis városlátogatás lesz, ugyanis Genfben rendezik meg a Bocuse d'Or szakácsverseny európai selejtezőjét, ahol Kostyál Gábor képviseli a magyar színeket. Maga Genf is egy varázslatos város, lesz is majd beszámoló róla, de azért, ha az embernek Svájc jut az eszébe, akkor -közvetlenül az órák, pontos vonatok és a csokoládé után- egyből a hegyek ugranak be.

A kivételes természeti adottságokkal rendelkező ország nem üldögél a babérjain, a fantasztikus domborzati viszonyokhoz mindent hozzáadnak, ami azok maximális élvezetéhez és fenntartásához csak elképzelhető.

Zermattban, a Toblerone csoki logóját ihlető Matterhorn lábánál, például nem közlekedhet semmilyen robbanómotoros jármű. Szinte minden turista vonattal érkezik ide emiatt, a pályaudvaron a hotelek hordárai elektromos minibuszokkal várják a szállóvendégeket. Persze amilyen gyönyörű útvonalakon, és amilyen fantasztikus komfortot nyújtó vonatok járnak itt, nem is jut eszébe senkinek, hogy van annál jobb megoldás.

 A vasútvonalak királya a kizárólag panorámakocsikkal közlekedő Glacier Express, azaz a Gleccserexpressz, amit a világ leglassabb gyorsvonatának is szoktak becézni. Itt nem is igény a gyorsaság, hiszen a gyönyörű tájak, szurdokok, viaduktok, folyóvölgyek és hegyhágók között -iszonyatosan halkan- zakatoló vonatban minden perc élmény. Az első osztályon saját ülőhelyünkön szolgálnak fel több fogásos meleg ebédet, de a két legfontosabb védjegy bárhol elérhető: a gyakori emelkedők miatt ferde talpú borospohárban felszolgált borok, és a magasból adagolt röviditalok. Egész évben közlekedik Zermatt és St. Moritz között, nyáron a szintén Gyönyörű Davos felé is kitérőt tesz. Télen már sikerült egyszer utaznom vele, de állítólag minden évszakban érdemes egyszer kipróbálni, mindig más arcát mutatja.

Egy kis kiegészítés: árak (43-88 euró) és egy másik, nem kevésbé gyönyörű vonat, a Bernina Express.