A japánokra sokan őrültként tekintenek, európaiak számára érthetetlen szokásaik miatt. Ahogy az utazásom során kiderült, valójában nagyon barátságos nép, bár néha valóban kissé mintha elhajlanának az általunk normálisnak vélt dolgoktól. És nem csak kicsit.

Ennek a devianciának az egyik leglátványosabb színtere a fővárosi Yoyogi Park és környéke, a Harajuku állomás. Vasárnaponként itt gyülekeznek a cosplay, azaz costume play hívei, akik mangafiguráknak öltöznek, de divatos a könnyen megfejthető jelentésű Lolita Fashion, vagy a Ganguro, az amerikai tinédzserek majmolása is.

A hazai amatőrfotósoknak és turistáknak egyaránt lelkesen pózoló tiniktől csak pár perc sétára egészen más a stílus, a hatvanas éveket idézik az idősebb generációhoz tartozó rockabilly tánccsoportok, akik szigetelőszalaggal megerősített, rongyosra taposott cipőikkel, farzsebükbe tűzött színes fésűvel és magasra brillantinozott hajukkal meglehetősen groteszk látványt nyújtanak.

Magában a parkban pedig sok-sok fiatal, kevésbé látványos, de gyakran igen izgalmas hobbijának hódol, a kendózástól (a legdurvább D-movie-kat megszégyenítő csatakiáltásokkal vegyítve), a zsonglőrködésen vagy a csoportos táncon át egészen a kutyasétáltatásig, ami -természetesen- szigorúan a kutyafuttatóban történik, az eb súlycsoportjának megfelelő rácsokon belül.

(Aztán nyilván beülnek egy étterembe, hogy egyenek egyet a világ legfinomabb steakjéből, éjszakára pedig bezárják magukat egy műanyag koporsóba...)