granturizmó!

 Decemberben készülök Isztambulba, ami egy csodálatos hely, főleg az ottani illatok és - ehhez kapcsolódóan - a gasztronómia miatt. Ha eddig nem gondoltad volna úgy, hogy feltétlenül el kell látogatnod Törökországba, akkor a Chanel 5 gyönyörű reklámklipje biztosan megadja majd a kellő lökést hozzá.

A recept egyszerű: Isztambul, napsütés, Audrey Tautou, Leica, Orient Expressz.

És a végeredmény:

És egy rövid werkfilm:

 Ősz van, az nem kérdés. Kicsit kimentem fotózgatni, a helyszínek: Pécs, Budapest, Kutas-Kozmapuszta,  Perbál, Balatonszemes. És a furcsa hangulatú képek pedig HDR-technikával készültek (High Dynamic Range).

v 

Ma este 9h-től Vida Péter és Tanislav Viktória mesél indiai kalandjaikról a radiocafén.

Íme Péter bemutatkozó írása:

Namaste!

Mirá nám Vida Péter hé, szóval Vida Péter vagyok, és a nyáron 3,5 hónapot töltöttem el Indiában az Aiesec nevű nemzetközi diákszervezet jóvoltából. Egy magániskolában tartottam órákat Magyarországról 9-13 éves gyerekeknek (ez volt a gyakornoki munkám, amit a szervezeten belül találtam), aztán utazgattam Indiában, amennyire lehetőségem és kedvem volt.

Közhely, hogy Ázsia mennyire más, szokatlan egy európainak. Az. Ugyanakkor így utólag már úgy látom, nem nagy dolog. Megbarátkoztam a húsmentes kajával, a csípőssel, simán tudok úgy inni pohárból, palackból, hogy nem érintem azt a szájammal, víztakarékosan fogat mosni, kutyákat távol tartani magamtól, stb. Akkor, ott elég sok problémám volt, néhányukról Viktória kolleginám is tudna mesélni :) De így utólag már mindegy, mert összességében király volt, és most már úgy gondolom, egyszer még visszatérek, akár Aiesec-kel, akár anélkül. Pedig voltak olyan pillanatok, amikor nagyon elegem volt a gyökeresen eltérő prioritásokból, mentalitásból. Egy korábbi gyakornok fogalmazott úgy, hogy aki Indiában megállja a helyét, az az életben is meg fogja. Meglátjuk.

A beszámolómban gyakran fogalmazok majd egyes szám első személyben. Ennek prózai oka, hogy a túra túlnyomó részét egyedül csináltam, szóval ez nekem inkább volt egy robinzonád, mint egy világ minden tájáról összesereglett multikulti társas utazás. Hogy ez mennyire így volt, mi sem bizonyítja, amikor vonaton utaztam az iskolámból Goára, és milyen örömmel beszélgettem 2,5 hónap után olyan emberekkel, akikről tudtam, hogy nem indiaiak (2 atom szőke angol lány).

Egyéb, turistakönyvekben nem gyakori élmény: majom-támadás az agrai vasútállomáson; egyedüli sétálás egy goai dzsungelben; még itthon megbeszélt találkozó kivitelezése Mumbaiban; első találkozás hajnalban Goán egy itthoni sráccal; tanár kollégák által élvezettel burkolt lecsó, Erős Pista; tanulékony gyerekek, akik szinte mindent tudtak, amiről meséltem nekik 11 hét alatt, és a tőlük kapott kb. 15 barátság karkötő :)

Kint létem alatt vezettem egy webes naplót, de a goai és az utolsó delhi hét kimaradt, és még egyelőre gyűjtöm az erőt a befejezéshez, de kellemes olvasást kívánok hozzá: howimetindia.blog.hu

Subaratri / Szuprabat

Gondoltad volna, hogy Ukrajna második legnagyobb (ipari) városa, Harkiv (orosz nevén Harkov) tud valami izgalmasat kínálni?

Ha megmézed ezt a videót (video mapping), akkor ez soha többet nem lesz kérdés.

Egyébként itt található még Európa harmadik legnagyobb tere, a Szabadság tér, na meg a földrész legnagyobb buddhista temploma, amit a helyi vietnami kisebbség hozott össze, egy Ho Chi Minh emlékművel kiegészítve.

 A halottak napja Latin-Amerikában egészen máshogy zajlik, mint nálunk. A hagyományok szerint a halál az élet része, ennek megfelelően cseppet sem borús hangulatban, hanem ünneplésben zajlik a megemlékezés.

Október 31-én indul és egészen november 2-ig tart a fiesta, aminek a középpontjában a temetők, a halottak állnak, jelmezek, cukorkák, virágok, papírmasé figurák mindenféle méretben. Bármilyen bizarrul is hangzik, de az egyik legfontosabb cél, hogy a temetőtek, a sírok környékét otthonossá, kellemessé verázsolják egy éjszakára, amikor a halottak visszatérnek.

További mexikói fotók és a bizarr halottak napi sportcipők a hajtás után!