Egy újabb vendégszerzőt köszöntök szeretettel, Körösvölgyi Zoltán (sok egyéb izgalmas tevékenysége mellett a Yacht Life blog szerzője) családjával a nem túl ismert, de annál vonzóbb Puglia tartományt fedezte fel Olaszország déli részén.
[Augusztus 24-én, kedd este 21h-kor meg is hallgathatjátok az élményeit a rádióműsorban a radiocafén.]
granturizmó!
Innentől övé a szó:
Bár a címben szereplő feliratot nem Pugliában találtuk, hanem útban hazafelé Assisiben, mégis remekül illik dél-itáliai kalandozásunkra.- Ezen a nyáron ugyanis - járt utat a járatlanért újfent elhagyva - az olasz csizma sarkát és sarkanytúját alkotó tartományban jártunk.
Lassíts
Miért pont ezt a célt választottuk családi nyaralásra? A családi dilinyósságon, a puszta kalandvágyon, valamint azon túl, hogy Itáliának ebben a csücskében még nem jártunk, a konkrét indok az volt, hogy egy barátunk ott dolgozik, így az invitálás mellett felderítő egységként kedvet csinált az úthoz és kellő bennfentes információval látott el.
Milyen Puglia? Először is távoli. Autóval jó ezerhétszáz kilométer, de mi két hét alatt ötezret hajtottunk. A távolság levágható dubrovniki indulású komppal, de opcióként ott a repülő-bérautó kombináció, oldschool módon a vasút vagy hajósembernek a charterhajós megközelítés is.
Csónakok
Másodszor, aki Itáliában már többfelé megfordult, az pontosan tudja, hogy a 19. században megalkotott államot sarkosan különböző, önálló tartományok alkotják. Gondoljunk csak arra, mi a közös Nápoly és Milánó, Palermo és Udine vagy akár csak Lazio és Toszkána között! (Az Itáliát csak hírből ismerők számára elárulom: vajmi kevés.)
Ami szokatlan: Pugliában nincsenek külföldi turisták. Ennek több oka is lehet, de a földrajzi távolság, a turisztikai ismeretlenség mellett biztos az is számít, hogy nem beszélnek idegen nyelveket - így aki nem pötyög olaszul, esetleg spanyolul (bevált, működik), és mostmutasdmegben is felmentett volt, az nehezen boldogul.
Resti a parton
Pugliában budapesti szemmel lassú -, amúgy teljesen normális, emberi tempójú - az élet. A reggel a szomszéd kávézóban beszerzett kávé/macchiato/capuccino és cornettinek nevezett töltött vagy sima rongyoskifli kombójával indul. A sofőrök - az északon megszokott autócsodákhoz képest kis méretű autókkal (nagyobb sok helyen el sem férne a régi utcákon) - hihetetlenül lassan hajtanak (tuti, hogy a legtöbben kettes fölé soha életükben nem váltottak), és bármikor képesek jelzés nélkül megállni, ha ismerőst látnak, és kényelmes beszélgetésbe fogni akár a reggeli dugó kellős közepén is.
A sziesztát komolyan veszik, egy és fél öt között a vendéglátóhelyeken túl semmi nincs nyitva (sőt, az sem mind). Cserébe a délutáni műszak sem hosszú: nyolc-kilenc környékén végetér. Este azonban megélénkül az élet, korzózni kötelező program, szépen kiöltözve, éjfél környékén a dugó kábé ugyanakkora, mint reggel. A vasárnap és az ünnepnapok szent és sérthetetlen intézménye másolandó.
Éjjeli utca
Sajátos műfaj a sagra, ami nem más, mint esti kirakodóvásár. Bármerre indulunk, órányi távolságon belül mindennap belefuthatunk egybe. Ez a helyi zenekarral és a kulináris specialitásokkal való ismerkedés mellett további korzózásra ad lehetőséget.
Aki nemzetközi étteremláncok, plázák és szupermarketek nélkül képtelen életben maradni, el se induljon. Bríndisiben például mindösszesen két szupermarkettel futottunk szembe, de nemzetközi hipermarketet és hamburgerájt a helybéli kapcsolatunk is csak egyet-egyet ismert az egész tartományban.
Egyéb lehetőség azonban van temérdek. A strandfanatikusok választhatnak az Adria és a Ión-tenger vize, a homokos és a sziklás öblök között. Aki autózni-motorozni-hajózni szeret, az a partvidéken heteket eltölthet újabb szakaszok felfedezésével. A hozzám hasonló kultúrsznoboknakat pedig töménytelen művészeti-történelmi célpont várja.
Partvidék
Puglia a kulinárkalandozóknak a sztenderd olaszországi bruschetta-pasta-pizza-focaccia alapokon túl várakozáson felüli finomságokat tartogat. A tengerparton értelemszerűen tengeri ételeket választottunk: kardhalat, rákot, valamiféle mélytengeri halat roston, kagylókat mindenféle formában. Sőt, egy óvodáskorú kissrác cuppogásán felbátorodva életemben először osztrigával is próbálkoztam közvetlenül egy halásztól vásárolva.
Kagylótál
A szárazföld belsejében remek disznóságokat találhatunk: a messze földön híres cisterninói kolbászok és göngyölt bombettik például nagyon rendben voltak. A helybéli éttermek egyben hentesüzletek is - a pultnál kiválasztjuk amit kérünk, és mire az előételt megettük, megsütik nekünk. Friss kenyérrel, sült zöldséggel, articsókával, helyi borral korrekt kis menü.
Disznóságok
Igen, a zéró tolerancia itt (a legfrissebb rendelet szerint) csak a teherautó- és buszsofőrökre vonatkozik, magyarán a pohár bort-sört, amit az étel megkövetel, bátran elfogyaszthatjuk. (Aggodalmak eloszlatására: részeget egyet sem láttunk, autós koccanást is csak hármat két hét alatt. Talán a mértékletesség lehet a kulcsszó.)
A pugliai borokat amúgy sem kell bemutatni: a helyi negroamaro és primitivo szőlőre alapozott vörösek stabilan meggyőzőek. Ami viszont számomra meglepetés volt: elsőosztályú helyi kézműves söröket kóstoltam.
Lacikonyha
Külön említést érdemel az egyik bríndisi kikötői lacikonyhában beszerzett melegszendvics: életem egyik legjobbja volt. A népszerű és helyiek által vastagon látogatott büfékocsi-soron az enyhén csípős sertéskolbászt vaslapon megsütötték, majd friss ciabattába fektették szalmakrumplival, háromféle párolt gombával, valami vegyes savanyúsággal és szósszal együtt. Az egésznek különös pikáns ízt kölcsönzött a hátam mögött már fél napja folyamatosan tankoló luxus motorosjacht jelenléte (utánanéztem: 27 ezer liter gázolaj fér a tankjába:-)
Yacht
Mit hagytam még ki? Például az egyetemistakorom szicíliai stoppolós túrájáról ismert brioche con gelato-val (tölcsér helyett briósban felszolgált fagylaltot) történt újabb örömteli találkozást, az olajfaligetek látványát, a materai barlangházak városát, Taranto Kubára hajazóan lepattant belvárosát, (gyerekek és Mikuláshívők ezt ne olvassák!) Szent Miklós ereklyéit Bariban, Padre Pio döbbenetes méretű kortárs zarándoktemplomát (hatezer-ötszáz ülőhely mond valamit?), az ücsörgést és éjjeli tengernézést a többkilométeres bríndisi mólón, a reggeli misét egy 492 óta (!) működő Szt-Mihály-rendi templomban, Esperanza Spalding koncertjét Locorotondoban,... a sort lehetne folytatni, de terjedelmi okokból egyszer muszáj pontot tenni a cikk végére.
Például most.
Nem hambi, fagyi
Utolsó kommentek