granturizmó!

Ma este 9h-től Vida Péter és Tanislav Viktória mesél indiai kalandjaikról a radiocafén.

Íme Péter bemutatkozó írása:

Namaste!

Mirá nám Vida Péter hé, szóval Vida Péter vagyok, és a nyáron 3,5 hónapot töltöttem el Indiában az Aiesec nevű nemzetközi diákszervezet jóvoltából. Egy magániskolában tartottam órákat Magyarországról 9-13 éves gyerekeknek (ez volt a gyakornoki munkám, amit a szervezeten belül találtam), aztán utazgattam Indiában, amennyire lehetőségem és kedvem volt.

Közhely, hogy Ázsia mennyire más, szokatlan egy európainak. Az. Ugyanakkor így utólag már úgy látom, nem nagy dolog. Megbarátkoztam a húsmentes kajával, a csípőssel, simán tudok úgy inni pohárból, palackból, hogy nem érintem azt a szájammal, víztakarékosan fogat mosni, kutyákat távol tartani magamtól, stb. Akkor, ott elég sok problémám volt, néhányukról Viktória kolleginám is tudna mesélni :) De így utólag már mindegy, mert összességében király volt, és most már úgy gondolom, egyszer még visszatérek, akár Aiesec-kel, akár anélkül. Pedig voltak olyan pillanatok, amikor nagyon elegem volt a gyökeresen eltérő prioritásokból, mentalitásból. Egy korábbi gyakornok fogalmazott úgy, hogy aki Indiában megállja a helyét, az az életben is meg fogja. Meglátjuk.

A beszámolómban gyakran fogalmazok majd egyes szám első személyben. Ennek prózai oka, hogy a túra túlnyomó részét egyedül csináltam, szóval ez nekem inkább volt egy robinzonád, mint egy világ minden tájáról összesereglett multikulti társas utazás. Hogy ez mennyire így volt, mi sem bizonyítja, amikor vonaton utaztam az iskolámból Goára, és milyen örömmel beszélgettem 2,5 hónap után olyan emberekkel, akikről tudtam, hogy nem indiaiak (2 atom szőke angol lány).

Egyéb, turistakönyvekben nem gyakori élmény: majom-támadás az agrai vasútállomáson; egyedüli sétálás egy goai dzsungelben; még itthon megbeszélt találkozó kivitelezése Mumbaiban; első találkozás hajnalban Goán egy itthoni sráccal; tanár kollégák által élvezettel burkolt lecsó, Erős Pista; tanulékony gyerekek, akik szinte mindent tudtak, amiről meséltem nekik 11 hét alatt, és a tőlük kapott kb. 15 barátság karkötő :)

Kint létem alatt vezettem egy webes naplót, de a goai és az utolsó delhi hét kimaradt, és még egyelőre gyűjtöm az erőt a befejezéshez, de kellemes olvasást kívánok hozzá: howimetindia.blog.hu

Subaratri / Szuprabat