2010.10.05.
12:45

Írta: teveligabor

Thaiföldi gyümölcskalauz 2.

Gábor újabb bejelentkezése Thaiföldről élőben, az egzotikus gyümölcskalauz a nagy sikerű első rész után folytatódik.

Régóta tervezgettem, hogy egyszer kamerával felszerelve letámadom a környék piacait, és lefotózom azt a sok furcsa gyümölcsöt, amikről sokáig magam sem tudtam, mi fán teremnek. Tiz éve fotózom Délkelet-Ázsiát, de erre az akcióra eddig nem került sor. Most bepótoltam a hiányt.

Dinnye és banán, nincs ebben semmi szokatlan, bár a kis tévé a pult mögött már jelzi, hogy Ázsiában járunk. Noha megigértem, hogy banánról nem lesz szó, okulásul muszáj elmesélnem egy történetet erről a közönséges gyümölcsről. Tizenkét éve történt, amikor zöldfülű utazóként a banán őshazájában, Ecuadorban fürkésztem a piacokat, és egy nap rátaláltam egy szerfölött nagyméretű banánra. Nagy is volt meg furcsa is, hengeres helyett négyszögletes keresztmetszetű, gondoltam ezt nyomban ki kell próbálnom. Vettem belőle egy fürtöt és ott helyben a kofa szeme láttára nekiláttam majszolni. A kofának kikerekedtek a szemei. Nem zavartattam magam, bár a banán valóban különös volt, kemény és éretlen, a sárga héja ellenére. Egyre többen néztek és mutogattak rám, végül amikor hangosan nevetni kezdtek rajtam megkérdeztem mit csináltam rosszul. "Főzőbanánt eszel nyersen, fiam" - mondta a kofa mulatva. 

Ezt a hibát Thaiföldön is könnyen elkövetheti az ember, hiszen annyiféle banán van, hogy a kinálat zavarbaejtő. A legkisebb akkora mint egy mutatóujj, és a neve is erre utal: kluáj lep mű náng vagyis hölgykéz-banán. Ez, illetve a szintén apró termetű tojásbanán (thaiul kluáj kháj) a két legédesebbik fajta, és mindkettőt igazi thai banánként könyvelik el a szakértők. Banánból van közepes méretű, vastag héjú, vékony héjú, harminc centis, hengeres, szögletes, illatos, fanyar, izetlen, ki mire vágyik. 

 

Ez a képen a kluáj nám wá (magyarul kb. azt jelenti vizözön-banán) és tipikus példája azoknak a fajtáknak, amiket nem szabad azonnal elfogyasztani. A kluáj nám wá akkor az igazi, ha egy hetet rohasztottuk a kredenc tetején, jól bebarnul, és cafatokban jön le a bőre. Ilyenkor finom édes, bár elég maszatos. Ebből a banánféleségből édesség is készül, méghozzá jellemzően bizarr módon. Főzünk egy lábas curry-t, jól megcukrozzuk, és belevagdaljuk a még zöld vizözön-banánt. Igy készül a kluáj buát csi, a thaiok egyik kedvenc ebéd utáni deszertje. (Szerény véleményem szerint jobb desszert, mint az őrölt jégre csurgatott szintetikus szörp, ami szintén nagy mánia). 

Banánból az égvilágon mindent gyártanak Thaiföldön, kenyértől kezdve nyalókáig, sütve főzve, nyárson, pörkölve, szaftosan, száritva és csipszként. Ime egy izelitő a sokaságból:

 

 

Na jó, ennyit a banánról. A közönséges után jöjjön valami szokatlan. Annyira, hogy már Thaiföldön is egyre ritkábban lehet vele találkozni a piacokon. Nagy szerencsémre ma reggel, ki tudja miért pont szerda délelőtt, terebélyes kirakodóvásár lepte el a falu általános iskolája melletti parkolót. Volt sok szépség és furcsaság, de amikor megláttam egy öreg nénit egy csokor luk buával, felcsillant a szemem.

 

Korábban a lótuszvirág magva kedvelt népi csemege volt, de az urbanizálódó thaiföldiek kezdenek megfeledkezni róla. Mindenkiben élnek az édes emlékek, amikor gyerekként a tó partján a vadon növő lótusz vajpuha, roppanós, friss borsóizű magjait ropogtatta, de manapság ezt már faluhelyen is alig látni. Bezzeg Laoszban, Thaiföld elmaradott szomszédjában úton-útfélen kapható lótuszmag. Hosszabb utakon a teherautótaxik sofőrei és utasai ezzel a csemegével űzik az időt, ami cigizés helyett is remek pótcselekvés. A szivacsos virágtorzsából kibányászni a magokat, s sztköpködni a héját külön élvezet. Thaiföldön ezzel szemben a luk bua bevonult az "erdei gyümölcsök" sorába, amit csak a paraszt eszik.

Természetesen lótuszmagból is készül édesség, édes ragacsos rizzsel, vörösbabbal keverve. (Ne lepődjünk meg, a vörösbab a thai édességek egyik alapeleme). Az ize man-man (zsiros) a thaiok kedvenc zamata, és illata mint a mannáé.

 

 Ha már a virágoknál tartunk, meg kell emlitenem, hogy a thaiföldiek virágevők. Nem csupán a lótuszt eszik, hanem a banán virágát is, amiből salátát és levest készitenek vagy frissen eszik zöldségként pad thai mellé. Északkelet-Thaiföldön (az Iszán régióban) és a vele kulturálisan rokon Dél-Laoszban a banánvirág-jam kedvelt eleség (a jam egy nagyon csipős saláta). Megjegyzem, hogy a banán szárából készült leves szintén az iszán-laoszi kultúrkör egyik jellegzetes étele, csak esős évszakban főzik, de egyszerűen fenomenális. Ha valaki esős évszakban jár ezen a vidéken, el ne mulassza ezt az inyencséget (amit egyébként Indiában is fogyasztanak). De már megint a banánról beszélek...

 

 

Szóval virágevés.

Thaiföldön tucatnyi virágot használ a hagyományos konyha, úgy mint a pirosakác, a sziámi kasszia, a neem fa, a tubarózsa, a rozella, a shorea és mások virágait. A virágok főleg az ételek zamatát határozzák meg, de előfordul rántott virág is. Bizonyára sokan ismeritek a jégkockába fagyasztott virágot. Nos, ez is kedvelt, szép thai szokás.

Thaiföldön a virágoknak nagy kultuszuk van, és a király születésnapját is hatalmas virágvásárokkal ünneplik. A virág a szépség, a kecsesség, a lágyság szimbóluma, és ez is jól példázza a thaiok feminin lelkületét. Szinpompás, virágzó fákkal és bokrokkal diszitik a kertük kapuját még a legszegényebb falusiak is. Mostanában a virágok fogyaszói szintén főleg ők, mivel a városi thaiok már leszoktak a virágevés hagyományáról. A legkedveltebb virágétel a pirosakác, thaiul dok khe, ami levesben vagy osztrigaszósszal átsütve a legfinomabb.

Dok khe kis kosárban a piacon, mellette egy marék lime és néhány köteg vizililiomszár, szintén kedvelt salátaféle.

 

A virágok után most ismét következzék egy szörnyszülött gyümölcs, ami az első részben megszokott módon mégis pompás izeket rejt magában. Nagy magjai körül a noi ná vagyis a cukoralma lédús, fehér húsa édes mint a méz. Persze ez kivülről nem látszik rajta.

 

Thaiul a noi ná egy cuki női becenév, és valóban úgy imádják a thaiok ezt a torzalmát, mintha édes kislányuk lenne. Emlékszem, amikor először megpillantottam amerikai barátommal ezt a gyümölcsöt, elneveztük turd-fruitnak, azaz kakigyümölcsnek, mert a fán maradt, barnává száradt példányok tényleg olyanok mint a tárgyagumó. Ez ne szegje kedvünket, bátran nyúljunk hozzá a zöld tumorhoz - meglepően könnyen esik kétfelé - és habzsoljuk be mennyei húsát. A magokat ne felejtsük el kiköpködni.

Végezetül még egy alma, a rózsaalma, thai nevén csompú, ami megjelenésében jóval esztétikusabb mint az előző, izében viszont nem versenyezhet vele.

 

Ám ennek a gyümölcsnek is megvan a maga furcsasága. Viaszos héjával olyan érzetet kelt, mintha nem valóságos lenne, hanem valami műanyag dekoráció. Beleharapva kiderül, hogy ez is csak egy gyümölcs, kicsit fanyarkás, kicsit édeskés, de mindenképpen frissitő. Mivel tele van vizzel, jól oltja a szomjat, de sokat enni nem lehet belőle, mert hamar ráun az ember. De kiegészitő gyümölcsként megteszi. Érdekessége, hogy megjelenésében nagyon hasonlit a kesudió gyümölcsére, ami persze egészen más faj, és dél-amerikai.

 

Kesudió Braziliában, alul a kis diócskákkal. 

 

Gyakran meglepő, mi fán teremnek a gyümölcsök. Thaiföldi gyümölcskalauzom első részét a sárkánygyümölccsel zártam. Arra viszont nem tértem ki, hogy hol is nő ez a furcsa szerzet. Nos, a sárkánygyümölcs egy kaktuszon nő. Ezzel búcsúzom, viszlát a következő részig.

5 komment

Címkék: gyümölcs piac étel thaiföld banán lótusz cukoralma virágevés

A bejegyzés trackback címe:

http://granturizmo.blog.hu/api/trackback/id/tr132346516

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dömdödömbácsi (törölt) 2010.10.07. 07:02:07

nagyon érdekes és informatív munka szép fotók, gratula.

Tonohaver 2010.10.07. 09:35:42

Jó írás, jó képek, thx.

kabraham 2010.10.08. 15:39:45

Isteni ízek lehetnek. Összeszaladt a számban a nyál, éhes lettem.