2010.07.22.
09:10

Írta: granturizmó!

Sikerül megmászni Erőss Zsolttal a Grossvenedigert! 2. rész (fotókkal, csak erős idegzetűeknek!)

[az előzmények] [és még korábban a témáról]

Elérkezett a reggel 5 óra, ébresztő, ahogy azt a "prospektus" is igérte, szakállas hegyivezető ébreszt, de mondjuk ebben az időpontban senkinek se örülnék különösebben, aki megszakítja az álmomat. A koedukált, meglehetősen spártai hálóteremben azonnal megindul a készülődés, a szomszéd ágyról néhány osztrák hegymászó rejtélyesen eltűnt az éjszaka során, de feltehetően csak a horkolás késztette őket a csúcstámadás elől való megfutamodásra. A dorm közepéről komoly szakmai beszélgetést hallgatok ki, membrános vagy egyéb aláöltözetre van-e szükség ebben az időben? Jó kérdés, még szerencse, hogy ez a dilemma engem nem érint, a tavaszias kirándulónadrágom alá maximum két alsó gatyát tudnék felvenni, semmi speciális cuccom nincs, maradok inkább a -városban- jól bevált membrán nélkülinél. De legalább tiszta :)

granturizmó!: a gleccser, rajta mi

Tájképnek jó, csak olyan messze van a vége az útnak, valahol nagyon fent, nagyon jobbra

Gyors mosdás a jéghideg vízben, és sikerül nagy nehezen egy szendvicsszerűséget is begyűrni, nyilván fog kelleni az energia a hegyen, menet közben meg már nem lesz olyan egyszerű nekilátni falatozni. A kulacsomba veszek egy adag forró teát a kantinban, de szerencsére találok üres ásványvizes palackot is, így jön velem a gleccserlé is, szükség is lesz rá a napon. A menedékház előtt felszerelésigazgatás, elosztás, nagy nehezen sikerül olyan beülőt találni, ami majdnem elég nagy, később persze kiderül, hogy van normális méretű is, de akkor már kinek van ereje lecserélni. A hágóvasak a kis hátizsákra kerülnek, egyelőre nincs szerepük. És beteszem a csokikat, banánokat, szőlőcukrot is, na meg a sídzsekit, ez a csúcshoz közeledve nagyon jó döntésnek bizonyul, addigra elég hideg lesz.

granturizmó!: feljebb és feljebb

 

Aztán megkezdődik a menetelés, az első pár méteren még köves, aztán onnantól havas talajon. És jön a borzasztó felismerés: iszonyatosan kimerült vagyok még az előző napról, minden egyes lábemelés komoly elhatározást igényel. Jó kezdés egy csúcstámadáshoz.

Fel is vetem Zsoltnak, hogy nem biztos, hogy kell ez nekem. Simán rábeszél, hogy legalább a napos részig menjek a csapattal, és majd ott megállhatok napozgatni, ha akarok és mehetek vissza a házba. A trükk beválik, mire odaérünk, már elmúlik a probléma, na meg a gleccseren a hasadékok miatt nem is lenne ajánlatos egyedül visszasétálni, szóval nem kerülhetem el a sorsomat, menetelés felfelé.

granturizmó!: és még feljebb

 

Sokáig, nagyon sokáig tart az út, nem durva, de azért kimerítő, mint felfelé gyalogolni egy sípályán. A lényeg a lassú, de egyenletes tempó, az lenne a cél, hogy ne kelljen megállni pihenni, na de ahhoz talán jobb erőnlét kellene. Közben kiderül, hogy a többiek persze edzenek régóta a túrára, én voltam optimista, hogy majd összeszorítom a fogam és úgyis menni fog. Menni kell, néha ivás, néha szőlőcukor, fogalmam sincs, hogy abból mennyi kell enni, így lehet, hogy több hónapra elég kalóriát bevittem, csak hogy nehogy kevés legyen. Aztán végül csak sikerül elérni a csúcs közelébe, épp csak egy apróság van hátra, egy hegygerinc. Végre valami, ami próbára teszi a tériszonyomat, már kezdtem aggódni, hogy szimpla séta lesz az egész. Kétoldalt ugyanis többszázméteres szakadék, maga az ösvény nem tud elég széles lenni ahhoz, hogy nyugodtan keljek át rajta. Felszerelkezünk komolyabban, felkerülnek a hágóvasak, nyilván kihasználom a lehetőséget, hogy a létező legnagyobb magyar hegymászóval "patkoltatom" magam. És a kötél is szerephez jut, összekötjük magunkat. A kötél lelóg a földre két ember között, így a hágóvassal együtt már két lehetőség is van, ami miatt el lehet botlani és lezuhanni :) A sor közepére állok, semmi kedvem kilátni, csak megyek tyúklépésben először lefelé, aztán felfelé, végig az előttem álló sarkát bámulva meredten, a panorámát majd élvezem később.

granturizmó!: nem néztem se jobbra, se balra

Bevált a taktika, felértünk a csúcsra! Visszanézve is borzasztó a gerinc, amin persze újra át kell majd menni lefelé, de most csak a boldogásg van. Biztos van ennél ezerszer nehezebb csúcs, magasabb meg még tízezer, de mégis az első -és ráadásul- sikeres csúcstámadásom!

granturizmó!: Erőss Zsolttal a csúcson, sikerült!Erőss Zsoltnak már nem az első csúcsa volt ez :)

granturizmó!: hágóvas

Aztán a nagy örömködés, fotózkodás, csoportos fotózkodás és újabb kör örömködés után indulás lefelé. A gerncen átkelés visszafelé sem feszültségmentes részemről, de azt nem gonltam volna, hogy az igazi izgalmak majd a szinte vízszintes gleccseren következnek.

Már délután van és kifejezetten meleg mire odaérünk a gleccserre. Ez pedig nem tesz jót a hasadékok fölötti hóhidaknak, egyre több lyuk látszik, nem jó jel. "Maradjatok a nyomon" - mellettünk egyre több a lyuk a hóban, jó mélyre le lehet látni. Pár hete a Dachsteinon (oda lifttel lehetett felmenni) mutatta büszkén egy helyi a jégbarlangban, hogy itt látszik egy üvegen keresztül alulról egy gleccserhasadék, ilyet máshol nem lehet látni úgy, hogy túl is éled. Na nekem majdnem sikerült. Az egyik lépés után egyszercsak eltűnt alattam a talaj, és megindultam lefelé. Szerencsére csak derékig tűntem el a hasadékban, a rossz nyelvek szerint a pocakom, a valóságban viszont az ösztönösen felhúzott bal lábam akaszttott meg, miközben a jobb lábam alatt tátongó mélység. Azt nem tudom, hogy mi lett volna, ha nem akadok fenn, hanem lezuhanok a sokméter mély szűk hasadékba, így végül nem lett semmi gond, csak egy kis izgalom, de hamar kirántott két hősies férfi túratárs, egyiküket (saját kérésére) azóta is életem megmentőjének hívom.

granturizmó!: gleccserhasadék közelről, biztosítás nélkül

Volt még pár veszélyes pillanat a gleccseren, aztán lefelé a maradék 900 méteres szintkülönbségen a bakancs is brutálisan leszedte mindkét sarkamról a bőrt, de a lényeg, hogy sikerült. 

Azért a meleg teám sem veszett kárba, Erőss Zsolt megitta a túra végén. "A Glockira jöttök?" hangzik a kérdés mindenhonnan. Foglalmam sincs, de az biztos, hogy készülés nélkül nem vágok neki a Grossglocknernek, ennyit sikerült a hegyek tiszteletéről megtanulnom.

Az összes kép: (a kép fölé állított egérre megjelenik a címük is)

[az előzmények] [és még korábban a témáról]

16 komment

Címkék: utazás ausztria hegymászás gleccser kalandtúra erőss zsolt grossvenediger gleccserhasadék kelet tirol

A bejegyzés trackback címe:

http://granturizmo.blog.hu/api/trackback/id/tr712155685

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

gergel 2010.07.22. 10:07:29

Ez szép volt!
A honlap elég jó leírásokat és túrákat tartalmaz. Az izlandi különösen csábító.

eszter.. 2010.07.22. 10:36:44

Gratula a csúcs megmászásához! Nagy élmény tudom, mert nekem is ez a hegy volt az első :)
Amikor Erőss Zsolt legutóbb volt a Grossvenedigeren, és a tv is leadta akkor azt gondoltam, ááá mi ez neki, ő fél lábbal is megmássza, és tényleg! :)

Elstron 2010.07.22. 10:40:35

"...a tavaszias kirándulónadrágom alá maximum két alsó gatyát tudnék felvenni, semmi speciális cuccom nincs..."

Nagy baj, hogy ilyen embereket felengednek a hegyekbe, nyilvánvaló, hogy ön, és közveszélyesek a felkészületlenség miatt... teljesen elüzletiesedett a mászás is...

balba 2010.07.22. 10:54:18

Nagyszeru beszamolo.

@Uzsinyó: nyilvanvalo, hogy nem felkeszuletlenul ment a hegyekbe, eleg elolvasni a beszamolo elso reszet. De erdemes elolvasni pl. Primo Levi irasait arrol, amikor a baratjaval maszta a hegyeket az olasz Alpokban...

stardust 2010.07.22. 11:08:58

Egyet értek Uzsinyóval. Az alázat teljes hiánya... Ez most itt egy kedélyes, jópofizó írás, de ne felejtsük már el, hogy a túlsúlyos-pocakos szerző ott volt a kötélen x másik emberrel... A szerencse utólag sem jelenthet önigazolást.

Elstron 2010.07.22. 11:25:08

@balba: Az utolsó képen sem kötelet nem látok rákötve a beülőre, sem jégcsákányt a közelben. Ezek mondjuk alap dolgok lennének gleccserjáráskor, szerintem. Az meg csak szerencse, hogy nem volt nagyobb az a hasadék, és nem zuhant a halálba.

Nem akarok destruktív lenni, szép élmény a hegyek között, de megfelelő képzettség és felszerelés nélkül komoly felelőtlenség...

stardust 2010.07.22. 11:29:46

Megnézve az összes képet, azt különösen ízléstelennek tartom, hogy így és ennyiszer fotózták Erőss Zsolt sérült lábát. Ez tényleg elengedhetetlen része az úti beszámolónak?

MÁJklub 2010.07.22. 11:35:46

@Uzsinyó: én nem féltem azt, aki Erőss Zsolttal van, nyílván ha nem is lett minden egyes felszerelés egyesével lefotózva, biztos volt ott minden... (sőt, magamon tapasztalva egy idő után az is van már, ami nem kéne, csak megszokás...)

Elstron 2010.07.22. 11:39:45

@MÁJklub: azért ne higgyük már azt, hogy EZS-vel túrázni életbiztosítás, figyelembe véve, hogy az országban egyetlen hivatásos, vizsgázott hegyivezető sincs, hozzátenném, hogy nem is tudnák letenni a vizsgát...

granturizmó! · http://granturizmo.blog.hu 2010.07.22. 11:45:13

@Uzsinyó: részben jogos a kritika, volt egy snowboardgatyám, de az se lett volna jó, mert túl meleg lett volna. valóban nem készültem ötféle nadrággal.

és mondjuk a konklúziómat is érdemes elolvasni (felkészülés nélkül nem megyek)

f@szharcos 2010.07.22. 11:56:59

ha sorbaállnak, láncfűrésszel majd secperc alatt lehet amputálni

Elstron 2010.07.22. 12:00:20

@granturizmó!: Gratulálok a teljesítményedhez, és természetesen nem ellened irányult a kritika. Honnan is tudhatná egy laikus, hogy milyen felszerelés, képzettség szükséges az ilyen extrém terepre? Már az első hsz. is alapvetően a szervezők felelősségét firtatja, hiszen nekik kéne megfelelő felszerelést biztosítani, illetve megkövetelni az egyéni dolgok (aláöltöző, nadrág) beszerzését. Ez az, ami a profit érdekében elmarad, így válik tömegturizmussá a gleccserjárás, és lesz egyre több baleset...

Joejszaka 2010.07.22. 12:06:55

Egy kérdésem van, amikor a szerzp bezuhant a szakadékba, akkor volt-e rajta kötél...

zoltan.baraka 2010.07.24. 00:47:48

Mondjuk ekkora túlsúllyal nem is csoda, ha beszakadtál... :))) Bocs, de nem hagyhattam ki!

Erős Zsolttal túrázni nekem nem volt nagy öröm. Nincs rossz fizikumom, de a Kilimandzsárón úgy rohant, hogy lehetetlen volt vele lépést tartani. Egy túravezetőnek viszont talán nem az erőfitogtatás lenne a dolga.

Anthrax 2012.05.16. 15:29:01

@MÁJklub: Nem is kell félteni, mindössze nyolcan haltak meg eddig mellette.