Lakókocsis nyaralásban gyerekkoromban volt részem, amikor már jó előre tervezgettük a testvéreimmel, hogy mekkora fun lesz majd -a dögunalmas és kényelmetlen összepréselődés helyett az Ezerkecske hátsó ülésén- menet közben a lakókocsiban legózni vagy éppen ágyban fekve olvasgatni. Na ehelyett kiderült, hogy annyit változott csak az utazás komfortja, hogy még lassabban megyünk a teher miatt, így még tovább kell szenvedni az átforrósodott autóban útban Olaszország felé. Ott persze volt sok jó dolog, ami részben kárpótolt, de az az illúzió is hamar szertefoszlott, hogy a lakókocsi helyettesít egy lakást. Szó sincs róla, egy szűk kis lyukról van szó, amiben egyszerre egy dolgot lehet csinálni, vagy enni, vagy aludni lehet, és az egyes funkciók közötti váltáshoz rengeteg pakolásra volt szükség a kis NDK vagy cseh csodában. És persze irigykedtünk veszettül a nyugati lakókocsikra és lakóautókra, feltételezve, hogy azok belülről tágas luxuslakások.

Van viszont egy lakókocsi, amire talán a lakásomat is felcserélném. Kicsi, szűk, elavult, de nekem rettenetesen tetszik. Egy igazi amerikai klasszikus darab.